Tényleg? El sem hiszem...Már majdnem három órája azon gondolkodom, hogyan is lehet egy ilyen blogot létrehozni. Állítólag egyszerű és már az óvodásoknak is van ilyen...Kíváncsi természetem aztán nem hagy nyugodni, lassan rájövök mindenre. Legfeljebb ismét napokig nem működik majd a belső számítógép rendszerünk, mert megint "rájöttem valamire" ami aztán persze megöli a legkifinomultabb programokat is. De az ötlet jó, és nem adom fel. (Talán most kellene szólnom az informatikusunknak hogy készüljön...)
Annyi minden történik itt nálunk. Olyan, mintha a kellős közepén ülnél egy igazi szappanoperának, amiben emberek jönnek mennek, szeretnek és utálnak, sírnak és nevetnek. Minden nap egy igazi kihívás, amikor nem tudod - honnét is tudnád - mi fog történni később. Annyit tehetsz, hogy itt vagy, figyelsz és élvezed a társaságot, a történeteket és meséket, amik annyira le tudják kötni az embert hogy észre sem veszed és elszállt az este. Vele aztán napok, hetek, hónapok..... Ezekből a történetekből szeretnénk itt közzétenni, úgy ahogy mi megéljük őket. Természetesen nevek nélkül. Szóval megpróbáljuk. Bemutatjuk. Elmeséljük. Magunknak. Nektek.
Öt év....lassan ennyi lesz a tortán. Hihetetlen de szeptember elsején lesz öt éve annak, hogy az első vendég átlépte az ajtót. Nem hiszem hogy valaha is elfelejtem ezt az érzést. A tér szinte minden négyzetcentiméterét ismerem, mert úgy állt össze a belső tér ahogy azt megálmodtuk. Igaz, a Skóciában kiválasztott "header" azaz bogáncsvirág szín a belső térben babarózsaszín lett, a "highland dew" azaz hegyi harmat kék színe a bili kékhez állt közel. És előre megvettem belőle kb. 50-50 litert, gondolván hogy ez úgyis jó lesz. Aztán persze nem lett jó és újrafestettem az egészet. Ez pont olyan, mint amikor a kanapét körbetologatod a szobában. Mindennek meglesz a helye egyszer csak.
Nem, nem volt mögöttem óriási vendéglátós háttér, hacsak nagyapám zabari kocsmája nem számít szakmai gyakorlatnak. Lehettem négy éves.... Akkoriban jobban érdekeltek a mesekönyvek, macik, virágok és lepkék mint a sörszagú kocsmavilág. Nem is értem hogy hová lettek a lepkék....Mindenki felnő egyszer ugye?
A Kaledonia megtörtént. Meg volt írva a fellegekben, hogy kell egy hely, ami emberekről szól, ami összeköti kedvenc országaim, Magyarországot és Skóciát még ha ez rettenet munkával és lemondással jár is. Valamit valamiért. Mindez nem jött volna létre - ez itt a reklám helye - kedvenc öcsém Isu és Patrick nélkül. Patrick a Kaledonia skót tulajdonosa, évszázados jó barátom. A legtöbb róla szóló sajtóhír "likeable Scotsman"-ként emlegeti. És tényleg, én csak akkor látom őt kibékíthetetlenül mérgesnek amikor a Celtic focicsapat veszít a Glasgow Rangers-el szemben, és amikor éhes. Ez utóbbi a problémát könnyen lehet orvosolni. A srácok mind így vannak ezzel ugyebár...
Skócia színes évei után ismét itthon, itt a Mozsár utcában, Budapesten.
De jó hogy itt vagyok. Itthon vagyok.
Holnap Levente és Zoli (bárpult) whisky tréningre megy, ami havi rendszerességgel megy nálunk. Kértem meséljék el milyen volt. Folytatjuk...
Zsuzsa
Fotók a múltból és jelenből:
 |
| Amikor még csak rajzokon létezett... |
 |
| Az utcafronttal kezdtük - a lakók szerint az első festés nem volt elég sárga, ezért kétszer is színeztük |
 |
| Nem is volt magas az 5 méter... |
 |
| A jelenlegi whisky shop |
 |
| Három Fenyő Étterem - a bejárattól balra, a jelenlegi whisky shop/ különterem rész | | |
|
 |
| A galéria alatti rész ilyen volt |
 |
| Ugyanez a galéria alatti rész - még nem teljesen készen, de már új köntösben |
| |  |
| | Így nézett ki a "magas asztalos rész"...Még sehol egy TV, pultok,
 |
Előkészítve, kétszer átfestve...
 |
| Most pedig már a Caledonia Quiz Nigh-tok és focimeccsek kedvelőinek kedvenc tere |
|
| |
|
 |
| Így nézett ki a belső tér a bejárati ajtóból 2005-ben. Még mint Három Fenyő... |
 |
| A vendégtér még romokban... | |
 |
| Készül a bárpult - vidéki mesteremberek munkája |
 |
| Kaledonia - a megynyitó után |
Sziasztok!
ReplyDeleteÖröm olvasni, hogy létrejött ez a blog, talán ez egy interaktív platform lesz majd a vendégek és a Staff között vagy nem is tudom. Mindenesetre, röviden szeretném elmesélni az én történetem!
Hosszú ideje már, (4-5) éve talán, hogy visszajáró vendég vagyok, törzsvendégnek talán azért nem merném nevezni magam, mert nem vagyok már ott minden héten, de az is igaz, hogy azért hetente egyszer igyekszem beugrani enni vagy inni valamit, és ott üldögélni Nálatok! Hogy miért teszem ezt? És miért is ragaszkodom ennyire Hozzátok? És, hogyan is alakult ez ki? Nos nem emlékszem bevallom, annyira igen, hogy egyszer csak ott ültem egy Old Firmet nézve és Belhaven Bestet kortyolgatva, először életemben, a hely feelingje közvetlensége azonnal megfogott...
Aztán egy nagyobb társasággal felmerült az, hogy járjunk meccseket nézni közösen, így történt az, hogy kb két szezonon át Manchester United meccseket néztünk szinte minden hétvégén. Aztán a társaság szétszéledt, nekem is kevesebb időm jutott rátok, néha néha benéztem, de nem voltam gyakori vendég. De mindig tudtam, hogy ott vagytok léteztek és bármikor betérhetek egy jó sörre! Aztán bármikor felmerült az, hogy egy barátom feljött pestre innen-onnan és megkérdezte tudok-e valami jó helyet, mindig rávágtam, persze Kaledónia. És eddig még senki nem csalódott.. És aztán, ha szóba kerül megint egy látogatás, akkor elsőként jön, és megyünk a "skótokhoz" vagy "skótpubba" mert csak így hívunk Titeket.. Egy jó sörre.. Talán nem túlzás azt állítani, az étlapot fejből tudom, bár mindig ugyanazt eszem Nálatok, de már végigettem mindent! Érdekes egy üde színfoltja vagytok Ti a pesti világnak... Valami olyan amit nehéz megmagyarázni miért kedvel az ember, de szeretni annál könnyebb! Talán mert az elmúlt években rengeteg kellemes jó élménnyel távoztam Tőletek, talán mert sosem okoztatok még csalódást, talán mert amennyire emlékszem csapat tagjaival mindig jól kijöttem... Régen és ma is... Ahol az ember kedvességet, megbecsülést kap oda szeret visszatérni, de nem csak ezért. Úgy önmagában amik és akik vagytok az valami olyan dolog ami egyedülálló! És, Ti azok vagytok... Szeretek hozzátok beülni, akár hétköznap, akár hétvégén egy meccsnapon... Mert mindig jól érzem magam! Nektek köszönhetően! Lehet le is sétálok ma egy jó andrisra!:)